Holdfogyatkozás fotós szemmel – avagy mit is látunk, amikor „vérzik” a Hold?

A Hold általában békésen világítja meg az éjszakát – persze nem magától, hanem mert szépen visszatükrözi a Nap fényét. De néha a Föld bekavar: beáll a Nap és a Hold közé, és az árnyékával eltakarja a Holdat. Ez a jelenség a holdfogyatkozás.

Na, de nem minden fogyatkozás egyforma, ezért nézzük meg, milyen fajtái vannak, és mit érdemes tudnod, ha fotózni szeretnéd!

Előrebocsátom, hogy én nem vagyok csillagász, a csillagfotó tanfolyamunkat sem én tartom, ezért ennek a cikknek a megírásához a PhotoPills tudását és ábráit hívtam segítségül.

Mi fán terem a holdfogyatkozás?

Holdfogyatkozás akkor történik, amikor a Föld pont a Nap és a Hold közé kerül. Ilyenkor a Föld árnyéka rávetül a Holdra, és mivel ez teliholdkor történik, a Hold „elveszíti” a fényét, néha egészen vörösbe fordul. Kicsit olyan ez, mintha egy színpadon a reflektor elé tolnának egy nagy fekete paravánt.

Azonban nem minden teliholdkor történik ilyesmi. Ennek nem egyszerűen az az oka, hogy a Föld árnyéka keskeny, hanem elsősorban az, hogy a Hold pályája nagyjából 5 fokkal megdől a Föld Nap körüli keringési síkjához képest. A legtöbb teliholdkor ezért a Hold a Föld árnyéka fölött vagy alatt halad el.

A teljes árnyék neve umbra, a félárnyéké pedig penumbra – tessék, máris tanultál két új szót.

• Umbra: a legsötétebb rész, ahonnan nézve a Föld teljesen eltakarja a Nap korongját. Ha a Hold teljes egészében belekerül, teljes holdfogyatkozásról beszélünk. Ha csak egy része jut az umbrába, részleges holdfogyatkozást látunk.

• Penumbra: a halványabb félárnyék, ahonnan nézve a Föld csak a Nap korongjának egy részét takarja el. Ha a Hold csak ide csúszik be, félárnyékos holdfogyatkozás lesz – ez olyan diszkrét jelenség, hogy sokszor észre sem veszed, csak ha nagyon figyelsz.

Miért csak teliholdkor van holdfogyatkozás?

Jogos a kérdés, de a válasz egyszerű: ahhoz, hogy a Hold a Föld árnyékába kerüljön, a Földnek a Nap és a Hold közé kell állnia. Ez viszont csak akkor történhet meg, ha a Hold szemben van a Nappal az égen – vagyis telihold van.

• Újholdkor a Hold a Nap irányában van; megfelelő együttállás esetén ilyenkor lehet napfogyatkozás.
• Félholdaknál (negyedeknél) a Föld, Nap és Hold háromszöget zár be, nincs egy vonalban a három égitest, így árnyék sincs a Holdon. Ilyenkor nem a Föld takarja ki a Hold egy részét, hanem a mi szemszögünkből csak ennyit világít meg a nap.

Szóval akkor kerül a Föld a Nap és a Hold közé, amikor telihold van. Ilyenkor van az úgynevezett szizígium – próbáld háromszor gyorsan egymás után kimondani 😅 –, ami azt jelenti, hogy a három égitest nagyjából egy vonalba kerül.

Viszont nem minden teliholdkor van fogyatkozás, mert a Hold pályája kicsit ferdén áll a Föld keringési síkjához képest. Fogyatkozás akkor jöhet létre, amikor a telihold a Hold pályájának valamelyik csomópontjához – vagyis ahhoz a helyhez, ahol a két pályasík metszi egymást – kellően közel következik be.

A holdfogyatkozás színei – amikor a Hold „vérezni” kezd

Amikor teljes holdfogyatkozás van, a Hold különböző színárnyalatokat ölthet: vörös, narancs, barna, sőt akár sárgás is lehet. Nem varázslat, hanem a Föld légköre játszik velünk.

A totalitás alatt ugyanis a közvetlen napfényt eltakarja a Föld, de a légkörén áthaladó napfény egy része megtörik, és eléri a Holdat. A rövidebb hullámhosszú kék fény erősebben szóródik a légkörben, míg a vöröses fény nagyobb része továbbhalad. Nagyjából ugyanaz a fizika dolgozik itt, amely egy szép naplementét is vörösre fest.

Ezért kaphat a Hold „vérvörös” árnyalatot. Innen származik a sajtóban gyakran használt „vérhold” (Blood Moon) elnevezés is.

A pontos árnyalat és fényesség a légkör aktuális állapotától is függ. A por, aeroszolok, felhők és például egy nagyobb vulkánkitörésből a magas légkörbe jutó anyagok is befolyásolhatják, mennyi fény jut végül a Holdra.

André-Louis Danjon (1890–1967) francia csillagász dolgozott ki egy skálát, amellyel a teljes holdfogyatkozás fényességét és színét lehet jellemezni.

A Danjon-skála 0-tól 4-ig terjed:

• 0 = nagyon sötét fogyatkozás, a Hold alig látszik.
• 1 = sötét fogyatkozás, a Hold szürke vagy barna, a részletek alig kivehetők.
• 2 = vöröses vagy barnás Hold, nagyon sötét középső árnyékkal és viszonylag világosabb peremmel.
• 3 = téglavörös Hold, ahol az árnyék pereme világos vagy sárgás.
• 4 = rézvörös, sőt akár narancs Hold, a perem kékes fényben világít.

A teljes fogyatkozás fázisai

Ha tiszta az ég, egy teljes holdfogyatkozás folyamatát hét fontos ponttal írhatjuk le:

1. P1 – belép a Hold a penumbrába.
2. U1 – belép az umbrába, megindul a jól látható sötétedés.
3. U2 – az egész Hold az umbrába kerül, kezdődik a totalitás.
4. Max – a fogyatkozás maximuma.
5. U3 – véget ér a totalitás, a Hold egyik széle kilép az umbrából.
6. U4 – a Hold teljesen elhagyja az umbrát.
7. P4 – kilép a penumbrából, vége a fogyatkozásnak.

A teljes esemény több órán át tarthat, miközben maga a totalitás ennél jóval rövidebb. Ha az egész folyamatot szeretnéd végigfotózni, tehát nem árt termoszt, széket és némi türelmet is vinni 😉

Egy konkrét példa: a 2025. szeptember 7-i fogyatkozás Budapestről

A 2025. szeptember 7-i teljes holdfogyatkozás különösen érdekes fotós helyzetet teremtett Budapesten, mert a Hold már fogyatkozás közben kelt fel. 19:08 körül jelent meg a horizonton, a totalitás 19:30-kor kezdődött, maximuma 20:11-kor következett be, és 20:52-kor ért véget. A részleges fázis 21:56-ig, a félárnyékos szakasz pedig 22:55-ig tartott.

Ez egyben jól mutatja, miért fontos előre megtervezni egy ilyen fotózást. A totalitás kezdetén a Hold mindössze körülbelül 3 fokkal volt a horizont felett. Ilyen alacsonyan egy épület, fasor vagy kisebb domb is könnyen eltakarhatja, ráadásul a légköri pára és a fényszennyezés is erősen ronthatja a láthatóságát.

Városban is érdemes fotózni?

Igen. Sőt, egy alacsonyan járó Holdnál a város nem feltétlenül ellenség, hanem a kompozíció része.

Egy templomtorony, híd, szobor vagy jellegzetes épület segít megmutatni a Hold méretét és helyét a térben. Hosszabb teleobjektívvel pedig a távoli előtér és a Hold látszólag közelebb kerülhet egymáshoz, ami egészen más képet eredményez, mint amikor egyszerűen csak egy Hold-korongot fényképezünk a fekete ég közepén.

A helyszínt érdemes előre megtervezni például PhotoPills vagy hasonló alkalmazás segítségével. Itt néhány méter is számíthat: ha azt szeretnéd, hogy a Hold pontosan egy torony fölött jelenjen meg, nem mindegy, honnan állsz.

Fotós ötletek a holdfogyatkozáshoz

Fázisok megörökítése – készíts sorozatot a Hold átalakulásáról, majd montázsold össze. Ha azonos időközönként exponálsz, a végeredmény nemcsak látványos, hanem a folyamat ritmusát is megmutatja.

A vörös Hold közelről – teleobjektívvel a totalitás alatt a Hold felszínének részletei és a vöröses árnyalat együtt lesznek érdekesek. Itt ne automatikusan a hosszú záridőt keresd: először azt nézd meg, milyen hosszú expozíció mellett marad még éles a Hold, és ehhez igazítsd az ISO-t és a rekeszt.

Holdnyom – hosszabb expozícióval a Hold csíkot rajzolhat az égre. Ha azonban magát a fogyatkozás változását szeretnéd jól láthatóvá tenni, sokszor érdekesebb különálló képeket készíteni szabályos időközönként, majd ezeket utómunkában egyetlen kompozícióvá összeállítani.

Táj + Hold – keress egy jó előteret: templomtornyot, hegycsúcsot, szobrot, fát vagy épületet. A környezet nem egyszerűen díszlet. Méretarányt és történetet ad a képhez.

Kompozit kép – több fotóból összerakhatod az egész esemény történetét egyetlen képen. Ha az előteret is meg akarod tartani, használj stabil állványt, és a sorozat közben ne mozdítsd el a gépet.

Néhány éve készítettem is egy videót, amiben ezt a kompozit technikát mutatom meg. A videót itt találod.

Timelapse – a teljes folyamatot mozgásban is megmutathatod. A 20–30 másodperces időköz jó kiindulási pont lehet, de a kívánt videóhossz és a fogyatkozás időtartama alapján érdemes előre kiszámolni az intervallumot.

Milyen beállításokkal indulj?

A Hold elég szeszélyes ilyenkor: egyik pillanatban még nagyon világos, aztán a totalitás felé haladva drámaian csökken a fényereje. Nincs két egyforma holdfogyatkozás, nincs egyetlen tuti recept, de azért van néhány kapaszkodó.

A normál teliholdhoz jó kiindulópont lehet például az ISO 100, f/8 és 1/200 mp környéke, de ezt ne szabályként kezeld. Nézd a hisztogramot és a Hold felszínének részleteit: ha a világos területek kiégnek, rövidíts a záridőn.

A totalitás alatt egészen más helyzet következik. A Hold sokkal halványabbá válhat, ezért ki kell nyitnod a rekeszt, emelned kell az ISO-t és/vagy hosszabb záridőt kell használnod. Teleobjektívnél azonban a záridőt nem nyújthatod büntetlenül, mert a Hold látszólagos égi mozgása egy idő után életlen képet eredményez.

Ezért a gyakorlatban sokszor jobb egy 1–2 másodperces expozíció helyett rövidebb záridővel és magasabb ISO-val kezdeni, különösen 300–600 mm körüli vagy még hosszabb gyújtótávolságnál. Készíts próbafelvételt, nagyíts bele a Hold peremébe, és ellenőrizd, valóban éles-e.

Az állvány nagyon hasznos, de van még egy apróság: állványon kapcsold ki azokat a stabilizálási módokat, amelyeknél ezt a gyártó ajánlja, használj 2 másodperces önkioldót vagy távkioldást, és ha a géped tudja, fotózz RAW formátumban. A fogyatkozás színének és a sötét tónusoknak az utómunkájánál jól fog jönni a RAW nagyobb mozgástere.

És ne feledd: a Hold mozog! Majdnem olyan gyorsan, mint a Budapest–Győr viszonylatban közlekedő MÁV-vonatok. 😄 Ez pedig teleobjektívvel már nagyon is látszik. Hogy ne mozduljon be a hold, használhatod a „200-as szabályt”: 200 / gyújtótáv (mm) = max záridő. Például 50 mm-nél kb. 4 mp, 600 mm-nél csak 1/3 mp.

Holdfogyatkozás telefonnal

Telefonnal is érdemes nekivágni, csak nem feltétlenül ugyanazt a képet kell megpróbálnod elkészíteni, mint valakinek egy 600 mm-es teleobjektívvel.

Stabilitás mindenek felett. A teljes fogyatkozás halvány Holdjánál már hosszabb expozícióra lehet szükség. Használj kis telefonállványt vagy támaszd meg stabilan a készüléket, és exponálj időzítővel vagy távoli kioldással.

Ne csak a zoomra hagyatkozz. A többkamerás telefonoknál válaszd a valódi telekamerát, ha annak képminősége és fényereje megfelelő. A nagy digitális zoom önmagában nem varázsol több részletet a Hold felszínére: sok esetben csak a meglévő képet nagyítja fel, illetve számításos képfeldolgozással próbál részleteket rekonstruálni.

Manuális beállítások és expozíció. Sok mai telefonon van lehetőség manuális módra („Pro” mód), ahol beállíthatod az ISO-t, a záridőt és a fókuszt. Teliholdnál és részleges fogyatkozásnál érdemes alacsony ISO-t (100–200) és rövid záridőt választani, hogy a Hold részletei élesek maradjanak. Teljes fogyatkozásnál a Hold vöröses fénye miatt hosszabb záridőre és magasabb ISO-ra lesz szükség, de mindig figyelj, hogy ne legyen túl zajos a kép.

Gondolkodj tájban. Telefonnal sokszor nem a hatalmas, részletgazdag Hold-korong lesz a legerősebb kép. Egy alacsonyan kelő vörös Hold egy városi sziluettel, fával, templomtoronnyal vagy emberalakkal együtt viszont nagyon jól működhet. Ilyenkor a telefon szélesebb látószöge nem hátrány, hanem a kép része.

Készíts több képet. A fogyatkozás folyamatosan változik. Egy sorozatból nemcsak nagyobb eséllyel lesz technikailag jó képed, hanem később montázst is készíthetsz a különböző fázisokból.

Egy kis extra csemege: a tetrád

Néha előfordul, hogy négy egymást követő holdfogyatkozás mindegyike teljes. Ezt hívják tetrádnak.

A következő ilyen sorozat 2032–2033-ban következik: 2032. április 25-én és október 18-án, majd 2033. április 14-én és október 8-án lesz teljes holdfogyatkozás. Ez persze nem jelenti azt, hogy mind a négy esemény ugyanarról a földrajzi helyről teljes egészében látható lesz.

Jegyezd fel a naptárba – hátha együtt megyünk fotózni! 📸