Vörösszem-effektus: miért lesz piros a szem a vakus fotón?
Biztosan készítettél már olyan bulifotót, amelyen a táncparkett ördögének ördögien izzó vörös szeme lett. Akkor most leleplezted?
Erről szól a cikk:
- Megértheted, miért válik néha vörössé a szem pupillája egy vakus fényképen.
- Kiderül, miért gyakoribb a jelenség sötétben és a fényképezőgéphez közeli vaku használatakor.
- Megtanulhatod, hogyan előzheted meg a vörös szemet már fotózás közben.
- Megnézzük, mikor lehet hasznos és mikor zavaró a vörösszem-csökkentő elővillanás.
- Arra is mutatunk megoldást, ha a vörös szem már rajta van az elkészült képen.
Nyugalom. Amíg a legjobb haverodnak csak a vörös szemét, de a patáit nem sikerül lefotóznod, addig még van remény. A vörösszem-effektus ugyanis nem az ördögség bizonyítéka, hanem a vaku, a pupilla és a fényképezőgép helyzetének szerencsétlen találkozása.
Miért lesz vörös a szem?
A jelenséggel leggyakrabban sötétebb környezetben találkozunk. Ennek egyszerű oka van: kevés fényben kitágul a pupillánk, hogy több fényt engedjen a szembe.
A vaku felvillanásakor viszont hirtelen rengeteg fény érkezik. Ennek egy része a tág pupillán keresztül bejut a szembe, a szem belsejéből pedig valamennyi fény visszajut a fényképezőgép objektívjébe. A visszaérkező fény vöröses színéhez a szemfenék vérben gazdag szövetei járulnak hozzá.
Tulajdonképpen egy apró bepillantást kapunk a szem belsejébe – csak éppen nem ezt szerettük volna megörökíteni.
Miért nem vörös minden vakus portré?
A vörösszem-effektus kialakulásához nem elég az, hogy vakut használunk. Fontos az is, milyen közel van egymáshoz a vaku és az objektív.
Ha a vaku közvetlenül az objektív mellett helyezkedik el, a fény szinte ugyanabból az irányból érkezik, amerre a fényképezőgép „néz”. Így nagyobb az esélye annak, hogy a szemből visszaérkező fény egyenesen az objektívbe jut.
Ezért volt különösen gyakori a vörös szem a kis kompakt fényképezőgépekkel készített bulifotókon: az apró gépen a vaku és az objektív szinte egymás mellett volt.
A távolság is számít. Ahogy messzebb kerülünk a fényképezett embertől, a vaku és az objektív iránya a modell szeméből nézve egyre inkább közelít egymáshoz. Emiatt bizonyos helyzetekben távolabbról fényképezve még könnyebben kialakulhat a vörösszem-effektus.
Mit tehetsz ellene?
A legegyszerűbb megoldás nem az, hogy soha többé nem használsz vakut, hanem az, hogy amikor lehet, ne közvetlenül az objektív mellől érkező vaku legyen az egyetlen fényed.
Ha van elegendő környezeti fény, próbáld meg először vaku nélkül elkészíteni a képet. Egy mai fényképezőgép vagy telefon gyenge fényben is sokkal használhatóbb eredményt adhat, mint a régebbi digitális gépek. Ennek persze ára lehet a magasabb érzékenységből származó zaj vagy a hosszabb záridőből eredő bemozdulás, ezért mindig az adott helyzet alapján dönts.
Telefonnál különösen érdemes kipróbálni, mire képes a készülék vaku nélkül. A több képkockából dolgozó éjszakai módok sok helyzetben természetesebb eredményt adnak, mint az apró LED közvetlen fénye – feltéve, hogy a téma nem mozog túl gyorsan.
Ha viszont kell a vaku, attól még nincs veszve semmi.
Vörösszem-csökkentés: mire jó az elővillanás?
Sok fényképezőgépen találkozhatsz vörösszem-csökkentő móddal. Ennek egyik hagyományos megoldása, hogy a gép a tényleges expozíció előtt fényt bocsát ki.
Ennek hatására a modell pupillája összeszűkül. A kisebb pupillán keresztül kevesebb fény jut be, illetve vissza a szemből az objektív felé, ezért csökken a vörösszem-effektus esélye.
Működhet, de van egy hátránya.
Ha egy spontán pillanatot szeretnél elkapni, a kép előtti fény vagy villanássorozat megváltoztathatja a helyzetet. A gyerek odanéz, valaki hunyorítani kezd, a természetes arckifejezés eltűnik, mire elkészül a fénykép.
Ezért nincs általános szabály arra, hogy a vörösszem-csökkentést mindig kapcsold be vagy mindig kapcsold ki. Egy beállított csoportképnél kifejezetten hasznos lehet. Egy gyors, spontán pillanatnál viszont lehet, hogy fontosabb azonnal exponálni.
Külső vakuval sokkal több lehetőséged van
Ha fényképezőgéppel és külön vakuval dolgozol, a leghatásosabb megoldás az, ha eltávolítod a vaku fényét az objektív tengelyétől.
Egy dönthető fejű rendszervakuval például megfelelő helyiségben a mennyezet vagy egy világos fal felé fordíthatod a vakufejet. Ilyenkor nem egy apró fényforrás világítja telibe az arcot közvetlenül a fényképezőgép mellől, hanem jóval nagyobb felületről érkezhet vissza a fény.
Ennek nemcsak a vörös szem szempontjából van előnye. A visszavert fény sokszor lágyabb, természetesebb arcot rajzol, és a közvetlen vaku mögött kialakuló kemény árnyékok is csökkenhetnek.
Persze ehhez megfelelő felület kell. Egy tízméteres fekete mennyezetre hiába villantasz, és egy élénkzöld falról visszavert fény az arc színének sem feltétlenül tesz jót.
Ha van lehetőséged a vakut a fényképezőgéptől távol elhelyezni, még nagyobb szabadságot kapsz. Már az is sokat változtat a helyzeten, ha a fény nem pontosan az objektív mellől érkezik.
És ha már vörös lett?
Akkor sincs tragédia. A vörösszem-effektus tipikusan olyan hiba, amelyet utómunkában viszonylag egyszerűen lehet korrigálni. A Lightroom, a Lightroom Classic és a Photoshop jelenlegi változataiban is találunk erre szolgáló eszközt.
A korrekció lényege, hogy a program felismeri – vagy te megjelölöd – a vörös pupilla területét, majd úgy módosítja annak színét és világosságát, hogy természetesebb szemszínt kapjunk.
Ez azonban inkább mentőöv, mint ok arra, hogy fotózás közben ne törődjünk a fénnyel. Ha van rá lehetőség, jobb eleve úgy világítani, hogy a vörösszem-effektus ne alakuljon ki.
És egy kis tanulság: a vaku nem egy olyan gomb, amelyet sötétben egyszerűen be- vagy kikapcsolunk. A vaku is fényforrás. Ha pedig elkezded fényforrásként nézni, rögtön más kérdéseket teszel fel: honnan érkezik a fény, milyen kemény, miről tudnám visszaverni, hogyan esik az arcra?
Ettől a ponttól a vörös szem már csak egy apró probléma lesz. Sokkal érdekesebb kérdés nyílik meg helyette: hogyan tudsz szép fényt csinálni ott, ahol eredetileg kevés?
Szerző
Lipcsei Lajos
A Te is lehetsz fotós! Online Fotós Közösség és Klub vezetője vagyok.
Hiszek abban, hogy tanulni jó, és hiszek abban, hogy a magolás helyett vannak sokkal célravezetőbb módszerek. Küldetésemnek tekintem, hogy azt a felbecsülhetetlen értékű tudást, amit a mestereimtől kaptam úgy adjam át, hogy ne csak a fotózás, a tanulás is élmény legyen.