Ne legyél unalmas! – Stílus vagy önismétlés a fotóidban?

Más az ember, más az autó, más a madár vagy a táj, de a kép mégis ugyanaz.

Ez azért érdekes, mert a saját stílus kialakítására általában törekszünk. Jó érzés, amikor valaki már a nevünk elolvasása előtt felismeri a képünket. Csakhogy van egy pont, ahol a következetesség önismétléssé válik.

A saját stílus és az egyformaság ugyanis nem ugyanaz. A stílus inkább abban mutatkozik meg, hogyan látod a világot. Az önismétlés pedig abban, hogy már szinte mindig ugyanazzal a recepttel készíted el a képet.

A megszokottat nehéz érdekesen megmutatni

Gondold el, hogy elmész Ausztráliába, és kengurukat fotózol. Hazajössz, megmutatod a képeket, és jó eséllyel sokan érdeklődve nézik őket. Nem feltétlenül azért, mert életed legjobb fotóit készítetted, hanem azért is, mert a kenguru az itthoni nézőnek szokatlan látvány.

Ausztráliában ugyanezeknek a képeknek már sokkal erősebb mezőnyben kellene helytállniuk. Ott ugyanis önmagában a kenguru látványa nem különleges.

Ugyanez történik a gólyával. Ha egy villanyoszlop mellől lefotózol egy gólyát a fészkében, dokumentáltál egy kedves jelenetet, de önmagában ettől még nem feltétlenül lesz emlékezetes fotó. Ilyet rengetegszer láttunk.

A hétköznapi dolgokat ezért különösen nehéz jól fényképezni.

Minél ismerősebb a téma, annál kevésbé számíthatsz arra, hogy maga a téma viszi el a hátán a képet. Ilyenkor neked kell hozzátenned valamit: egy érdekes fényt, szokatlan nézőpontot, különleges pillanatot, gesztust, környezetet vagy kompozíciót.

És ez nem azt jelenti, hogy mindenáron meghökkentőnek kell lenned. Sokszor elég, ha egy ismerős dolgot egy kicsit másképpen veszünk észre.

Egy jó ötletből könnyen lesz tíz ugyanolyan kép

Tegyük fel, hogy sikerül egy nagyon szép, szokatlan képet készítened. Örülsz neki, teljes joggal. Aztán rájössz, hogyan készült, és megpróbálod újra.

Megint működik.

Aztán harmadszor is.

Itt kezd érdekes lenni a helyzet. Fotózás közben természetes, hogy kihasználunk egy működő ötletet. Sőt, érdemes is. A probléma inkább akkor kezdődik, amikor mindegyik változatot meg akarjuk mutatni.

Az első kép meglepetés. A második még variáció. A tizediknél viszont a néző már pontosan tudja, mi következik.

Ezért a régi szabályt, hogy „soha ne mutass meg két hasonló képet”, inkább így fogalmaznám át: ne mutass meg két képet, ha a második nem tesz hozzá valamit az elsőhöz.

Lehet két hasonló fotó egymás mellett nagyszerű. Egy portrésorozatban, riportban vagy képriportban kifejezetten szükség lehet rájuk. De legyen oka annak, hogy mindkettőt látjuk. Változzon a pillanat, a történet, a gesztus, a nézőpont vagy az információ.

Ha a két kép közül bármelyiket gond nélkül kitörölhetnénk anélkül, hogy bármi elveszne, valószínűleg nincs szükség mindkettőre.

A stílus nem egy Lightroom-beállítás

Könnyű összekeverni a saját stílust néhány látványos formai elemmel. Ugyanaz a színvilág, hasonló háttérelmosás, ugyanaz a képkivágás, ugyanaz a perspektíva – és máris egységesnek tűnik minden.

Csakhogy az egységesség önmagában még nem feltétlenül stílus.

A stílus mélyebben van. Benne lehet abban, milyen pillanatokat veszel észre, milyen közel mész az emberekhez, hogyan bánsz a fénnyel, mit hagysz ki a képből, vagy éppen milyen történetek érdekelnek. Ezek akkor is összeköthetik a fotóidat, ha közben változik a gyújtótávolság, a kompozíció, a színvilág vagy akár a műfaj.

Éppen ezért nem kell attól félni, hogy egy kísérletező kép „elrontja a feedet”. Fotósként sokkal fontosabb, hogy fejlődj, mint hogy minden új képed tökéletesen belepasszoljon az előző húsz közé.

Ha megtaláltál valamit, ne csak ismételd – járd körül

Tegyük fel, hogy madarat fotózol, és találtál egy helyzetet, ami jól működik. Szép háttér, jó fény, megfelelő távolság. Kézenfekvő, hogy újra és újra elkészítsd ugyanazt a portrét más-más madárral.

Próbáld meg inkább feltenni magadnak a kérdést: hogyan lehetne ebből ugyanitt egy teljesen más kép?

Menj lejjebb. Menj távolabb. Hagyd kisebbre a madarat a képen, és mutasd meg a környezetét. Várj ellenfényre. Figyelj egy mozdulatra ahelyett, hogy csak a tökéletes pózt keresnéd. Próbáld meg úgy komponálni, hogy ne maga a madár legyen az egyetlen érdekes dolog a képen.

Ezt bármilyen témával el lehet játszani.

Ha portrét készítesz, ne csak a modell testtartását változtasd meg. Változtasd meg a távolságot, a hátteret, a fényt vagy azt, mennyit mutatsz meg a környezetből. Tájképnél ne állj be mindig ugyanarra a „szép” pontra ugyanazzal a látószöggel. Egy városi sétán pedig időnként érdemes szándékosan olyan képet keresni, amelyet első reflexből nem készítenél el.

Telefonnal ez különösen jó gyakorlat lehet, mert mindig nálad van. Ugyanarról a hétköznapi témáról készíts három valóban különböző fotót. Ne három különböző szűrőt használj ugyanarra a kompozícióra, hanem változtasd meg a nézőpontot, a távolságot, a fényt vagy azt, hogy mi kerül a képbe. Ez sokkal többet tanít a látásról, mint bármilyen filter.

A válogatás is a fotózás része

Amikor elkészítettünk egy sorozatot, érzelmileg sokkal közelebb vagyunk a képekhez, mint az, aki először látja őket. Mi tudjuk, mennyit kellett várni egy pillanatra. Emlékszünk rá, hogyan áztunk el, mennyit gyalogoltunk, vagy milyen nehéz volt elkapni azt a madarat.

A néző mindebből semmit nem tud. Ő csak a képet látja.

Ezért érdemes időnként kíméletlenül válogatni. Ha van öt hasonlóan jó fotód, ne feltétlenül mutasd meg mind az ötöt. Keresd meg azt az egyet, amelyik a legerősebb.

Ez pályázatnál különösen fontos. Ha több képet lehet beküldeni, attól még nem kötelező ugyanannak az ötletnek több, alig különböző változatát beadni. A hasonló képek nem feltétlenül erősítik egymást; könnyen azt mutatják meg, hogy ugyanazt az ötletet ismételted meg.

A hétköznapi téma nem rossz téma

Vegyünk egy meggyvágót. Ha télen rendszeresen eteted a madarakat, jó eséllyel előbb-utóbb ő is megjelenhet az etető környékén. Rengeteg fotó készül róla, ezért pusztán attól, hogy éles és szép háttér előtt ül, még nem feltétlenül lesz különleges a kép.

De ettől még érdemes lefotózni.

A kérdés inkább az, hogy tudsz-e hozzátenni valamit ahhoz, amit már ezerszer láttunk.

Lehet ez egy szokatlanul zöld környezet, érdekes viselkedés, különleges fény vagy olyan pillanat, amikor a madár és a környezete együtt mesél valamit. Egy gyakori madárról is készülhet nagyszerű fotó. Sőt, talán éppen ez az izgalmasabb feladat.

A ritka téma könnyen felkelti a figyelmet. A hétköznapi témánál viszont jobban látszik, mit tett hozzá a fotós.

És amikor végre sikerül valami igazán jó, ne temesd el húsz majdnem ugyanolyan kép közé.

Mutasd meg azt az egyet.

Aztán menj vissza, és próbálj készíteni egy teljesen másikat.