Kísértetek objektíven – Simon Marsden és az infravörös kastélyfotózás titka

Ha ilyen képet látsz, nagy eséllyel Simon Marsden áll mögötte – a fotós, aki szinte egyedül tette újra divatossá a kísértetkastélyok és infravörös filmek romantikáját.

Ki volt Simon Marsden?

Simon Marsden (1948–2012) angol fotográfus, aki egész életében az elfeledett, romos, „kísértetjárta” helyeket kutatta – és fotózta őket egy különleges technikával: infravörös fekete-fehér filmmel. Bejárta Anglia, Írország, Franciaország, Németország és Olaszország legkülönösebb kastélyait, kolostorait, elfeledett sírhelyeit.

De nem csak fotózott, kutatott is. Történeteket gyűjtött, legendákat, és sokszor elég sokáig maradt egy-egy helyen ahhoz, hogy „érezze a hely szellemét”. Mármint a szó szoros értelmében. 🫣

Képei több könyvben is megjelentek, például:

• The Haunted Realm
• Phantoms of the Isles
• Ghosthunter
• Visions of Poe (Edgar Allan Poe írásaihoz készített képsorozat)

Mi az az infravörös fotózás?

Az infravörös fotózás nem éjjellátó kütyü vagy NASA cucc, hanem egy klasszikus, analóg technika, amelynek ma már természetesen digitális változatai is léteznek. Lényege, hogy a látható fénynél hosszabb hullámhosszú, a szemünk számára láthatatlan infravörös sugárzás egy részét is rögzítjük.

A fény energia, elektromágneses sugárzás, amelyet többek között a hullámhosszával jellemezhetünk. A szemünk nagyjából a 400–700 nanométer körüli tartományt érzékeli látható fényként. Az infravörös sugárzás ezen túl kezdődik; a fotográfiában főként a látható fényhez legközelebb eső, úgynevezett közeli infravörös tartományt használjuk. A gyakori 720 nm-es IR-szűrők például körülbelül innen kezdik erősen átengedni a fényt, míg a Marsden által használt Kodak HIE film érzékenysége nagyjából 900 nm-ig terjedt.

Mi történik a képen?

Az infra képek olyan fényeket rögzítenek, amelyeket a szemünk nem lát, így az eredmény olyan lehet, mintha egy párhuzamos világba kerültünk volna: a helyszín ismerős, ugyanaz, de mégis idegen. Ennek oka nem az, hogy a fényképezőgép „szűretlenebbül” látja a valóságot, hanem az, hogy az egyes anyagok a közeli infravörös sugárzást egészen másképpen verik vissza, mint a számunkra látható fényt. Amikor a szemeddel nézel valamit, az agyad folyamatosan javít, színeket korrigál, árnyékokat egyenlít ki, de amikor egy fényképezőgép rögzít valamit, akkor az nem gondolkodik, így az infra kép sokkal drámaibb, kontrasztosabb, idegenszerűbb lesz.

Az infra kép olyan mint egy titkos világ. A napfény teljesen másként világít meg egy fát, az árnyékos fal nem szürke, hanem mélyfekete lesz, a felhők világítanak az égbolton. Az eredmény misztikus, szürrealista hatású képek, amelyek pont ezért izgalmasak.

Tehát amit látsz, az nem trükk, nem varázslat, hanem a valóság egy másik arca. Olyan,ami mindig is ott volt, csak nem volt rá szemünk.

• A növények világítanak: az egészséges levelek erősen visszaverhetik a közeli infravörös sugárzást,, így a képen hófehérek vagy világos szürkék lesznek.
• A kő, a fa, az ember bőre viszont sokkal sötétebb, kontrasztosabb.
• Az égbolt gyakran drámai módon elsötétül, a felhők pedig erősen kiemelkedhetnek – ettől lesz a kép olyan apokaliptikus.
• A nagy tónuskülönbségek, a szemcsézettség és Marsden tudatos laborálása együtt teszik különösen drámaivá a képet.

Ez az a furcsa kombináció, amit Marsden tökélyre fejlesztett: fényes fák, sötét égbolt, omladozó kastély – és az érzés, hogy valaki figyel.

Hogyan csinálta Marsden?

Simon Marsden jellegzetes infravörös képeihez többek között Nikon F2 fényképezőgépet, Kodak HIE-135 infravörös filmet és #25 vörös szűrőt használt.</u> <u>A Kodak HIE különlegessége nemcsak az infravörös érzékenysége volt: nem rendelkezett hagyományos antihalációs réteggel sem, ezért az erős csúcsfények körül jellegzetes ragyogás, „halo” alakulhatott ki. Ez is hozzátartozik ahhoz a látványhoz, amelyet ma Marsden képeivel társítunk.

A Kodak HIE gyártása 2007-ben megszűnt, ezért ma már csak lejárt, megfelelően tárolt készletekkel lehet találkozni. Marsden ráadásul nem egyszerűen lefotózta a jelenetet: a sötétkamrában gondosan világosított és sötétített egyes területeket, vagyis a végső kép hangulata a felvétel és a laborálás közös eredménye volt.

Ha ma analóg infravörös fotózással próbálkoznál, Marsden pontos receptjét már nehéz reprodukálni, de léteznek ma is gyártott, a közeli infravörösre kiterjesztett érzékenységű fekete-fehér filmek

A recept mai változata lehet például:

• Infravörös film vagy infravörös szűrő (pl. Hoya R72).
• Fekete-fehér előhívás, legjobb, ha a saját laborodban.
• Hosszú expozíciós idő, mert az infravörös szűrők kevés fényt engednek át.
• Erősebb IR-szűrővel viszont az állvány és sok-sok türelem nagyon jól jöhet.
• És persze: egy kicsit megszállottság a régi, titokzatos helyek iránt.

Tudok ilyet digitálisan is?

Igen! Ha kedvet kaptál Marsden stílusához, két út van a digitális világban:

1. Infravörös szűrő + állvány:

Tegyél az objektíved elé egy infravörös szűrőt (pl. Hoya R72, URTH Infrared R72). Ezek a szűrők az objektív szűrőmenetébe csavarhatóak, így jó előre ki kell gondolnod, hogy melyik objektíveden akarod használni és abban az átmérőben kell megvásárolnod a szűrőt.

A legtöbb hagyományos digitális fényképezőgép szenzora előtt van egy olyan szűrőréteg, amely az infravörös fény jelentős részét eleve blokkolja. Ha erre az objektív elé még egy R72 kerül, amely viszont a látható fény nagy részét tartja vissza, nagyon kevés fény maradhat a kép elkészítéséhez. Ezért hosszan kell majd exponálnod, de hogy ez 1, 10 vagy akár 30 másodperc lesz-e, az erősen függ a fényképezőgéptől, a fénytől, az érzékenységtől és a rekesztől.

A hosszú záridő miatt állványra kell majd tenned a kamerádat. Mivel az R72 szűrő nagyon sötét, a DSLR keresőjén keresztül nem fogod látni, hogy mit fotózol, így szűrő nélkül kell komponálnod. Élességet sem biztos, hogy találna a kamerádezért érdemes ellenőrizni az eredményt, és szükség esetén manuálisan korrigálni. Tükör nélküli gépnél az elektronikus kereső bizonyos esetekben megkönnyítheti a komponálást, bár ez gépfüggő. Miután mindent beállítottál, csak azután tekerd a szűrőmenetbe az infra szűrőt.

A legjobban akkor jársz, ha RAW formátumban fotózol. Mondjuk ez egyébként is minden más esetben is igaz 😉  Utómunkával invertáld a csatornákat és játssz a tónusokkal.

2. Kamera-átalakítás:

Az objektíveink többsége átengedi az infravörös fényt, a digitális kameráink szenzorai pedig látják ezt a tartományt, de mivel a szemünk nem látja, ezért a szenzor elé beépítenek a gyártók egy infravörös fényt kiküszöbölő szűrőt, hogy a képen ne jelenjenek meg ezek a fények. Ha nem tennék ezt, akkor egyetlen használható, valósághű képet sem tudnánk készíteni.

Ha szeretnéd elkerülni az infraszűrő kényelmetlenségeit, akkor megteheted, hogy átalakítod a régi kamerádat, kioperálod belőle a szenzor előtti infra szűrőt (YouTube-on találsz erről sok-sok videót), így egy ilyen géppel már plusz szűrő nélkül is tudsz majd infra képeket készíteni. Ezzel már „normálisan” is lehet komponálni és exponálni, de ez már egy külön „szakma”, jobban jársz, ha keresel a neten egy ilyen átalakított kamerát, minthogy esetleg nagy kárt okozol egy régi, szeretett kamerádban. És azt is fontos tudni, hogy az operáció után ez a kamera már csak infrázásra lesz jó, szóval alaposan gondold meg, hogy szükséged van-e rá.

Telefonon a valódi infravörös fotózás jóval kevésbé kiszámítható, mert a telefonkamerák előtt is van IR-szűrés. Egy R72 szűrő egyszerű ráhelyezése ezért nem biztos, hogy használható eredményt ad. A Marsden-féle látásmódot viszont telefonnal is érdemes gyakorolni: keress erős lomb–ég kontrasztot, régi falakat, karakteres felhőket és kemény fényt, majd készíts belőlük fekete-fehér feldolgozást. Ez nem valódi infravörös kép lesz, de gyorsan kiderül belőle, miért működnek olyan jól ezek a motívumok monokrómban.

Mitől hatásosak Marsden képei?

Simon Marsden nem csak a technikát használta jól, hanem tudta, mit keres.

Tudatosan választott helyszíneket, legendákat, időpontokat. Kereste a romlandóságot, a ködöt, az idő múlását, és sosem félt a sötétebb érzelmektől. Ehhez társult a Kodak HIE különös tónusvilága, a gyakori ellenfény, a drámai nézőpont és a gondos sötétkamrai munka. Képei nem csak megmutatják a valóságot, hanem suttognak is, neked kell eldönteni, mit hallasz meg.

Simon Marsden munkái nem csupán fényképek, hanem átjárók egy másik világba, ahol a történelem, a fény és az emlékezet összeolvadnak. Ha te is szeretsz régi épületeket fotózni, próbáld ki az infrás technikát – vagy legalább nézd meg Marsden képeit. Megéri. De amikor a hideg futkos majd a hátadon… ne mondd, hogy nem szóltam. 😉

• Marsden hivatalos oldala: simonmarsden.co.uk
• The Marsden Archive – az örökségét ápoló archívum, ahol könyvek, képek, kiállítási anyagok érhetők el
• Több múzeumban és galériában is rendszeresen kiállítják képeit (főleg Angliában és Írországban)