„Így készült…” – Két különleges fotó története

A fotózás a jelen megragadásán túl igazi alkotási folyamat is, amelyben a látás, az intuíció és az utómunka egyaránt kulcsszerepet játszanak. Gyakran előfordul, hogy a készítés pillanatában még nem látjuk, milyen érzelmeket, gondolatokat hív majd elő egy-egy fényképünk, az utómunka viszont segít feltárni ezeket a rejtett értékeket, miközben formát és jelentést adunk az alkotásnak.

Ebben a cikkben két különböző, mégis egyformán elgondolkodtató fotót mutatok meg neked. Az egyik Civa Andrea klubtagunk keze munkája, míg a másikat Dajka Viktória Davida (szintén klubtag) alkotta meg. Képeik érdekes példái annak, hogyan készül egy fotó a valóság és a művészi elképzelések találkozásából.

Civa Andrea: Tulipán a baromfiudvarban

Andi képe a tanya egyszerű, mégis varázslatos világának egy pillanatát örökíti meg. A baromfiudvar mindennapi jelenetéből indult ki, ahol egy kakas épp a fiával pöröl, miközben egy néma kacsa „besétál” a képbe. Az elkészült fotó felső része első ránézésre folthatású, semmi extra, de Andi a jelenetben meglátott egy virágformát, egy kinyílt tulipánt, amelyet a baromfik testtartása és elhelyezkedése rajzolt ki.

A tulipán virága tehát a három baromfiból áll össze, míg a szára a közeli erdő ICM-fotójából született meg. Az erdőben, a fenyők között néhány fehér nyárfa „világít”, és ezek egyike dominál a fotón a tulipán száraként. Andi a kép készítésekor abból indult ki, amit a Progresszív Mentorprogramomon hallott tőlem, miszerint mindig érdemes foltokat, folthatásokat keresni, mert abból rendszerint nagyon izgalmas dolgok születhetnek. A baromfiknál épp erre figyelt fel, és a veszekedés, a jelenet hamarosan össze is állt benne egy szépséges virággá.

A napnyugta fényei és a környező fenyves külön sejtelmességet adnak a képnek, amelyet Andi az utómunka során Snapseed alkalmazásban véglegesített, hogy az állatok hármasának formája és a természet összhangja egy stilizált tulipánt rajzolhasson.

Dajka Viktória Davida: Egy diónyi élet

Davida képe teljesen más útvonalon jött létre. Már az elejétől fogva összetett koncepcióval készült: egy dió és egy magányos, idős nő arca közötti párhuzam megmutatása volt a cél. (A fotót Davida az egyik klubos házi feladatra készítette.) A képet három különböző felvételből állította össze, amelyek külön-külön is gondos előkészítést igényeltek.

Davidáról tudható, hogy érzékeny a szociális problémákra, és több képén is foglalkozik a szegénység, hajléktalanság kérdéskörével. Most sem tett másként.

Két „foltos” fotót készített először teleobjektívvel, amely képeken csak a dió éles, a háttérben sétáló alakok pedig színes foltokként jelennek meg. A harmadik fényképen viszont már az arra sétáló idős nő került a fókuszba, amely végül teljes értelmet adott a kész képnek.

Az utómunka folyamata ennél az alkotásnál nagyon hangsúlyos szerepet kapott. Davida Lightroom szoftverben először a két „foltos” képet mattította és állította hűvösebb színvilágúra, majd az összeillesztés után visszanövelte a kép színhőmérsékletét, hogy az összhatás is „diós” legyen. Az így megszületett fénykép azonban nemcsak szimbolikus, hanem érzelmileg is megérinti a nézőt, különösen, ha összevetjük a magányos, szomorú női arcot az öreg, aszott, félszem dióval. A kép akár azt is üzenheti, hogy „már csak egy félszem dió maradt, már csak ez jelenti a boldogságot.”

Az utómunka jelentősége

Mindkét fotó jó példája annak, hogy az utómunka nem feltétlenül a hibák „kijavításáról” szól, hanem az alkotás kiteljesítését is szolgálja. Az utómunkázás során ugyanis a fotós még jobban kifejezheti gondolatait és érzéseit, amelyeket a nyers felvétellel esetleg még nem tud teljesen átadni.

Tipp: Ha még kezdő vagy az utómunka terén, próbáld ki az olyan ingyenesen is elérhető programokat, mint a Snapseed vagy a Lightroom-, esetleg Photoshop Express alkalmazások. Kísérletezz a kontraszttal, színőmérséklettel és a mélységélességgel, hogy megtaláld a saját stílusodat.

Andi és Viki alkotási nagyon jól bizonyítják, hogy a látszólag egyszerű pillanatok is bírhatnak mélyebb jelentéssel, csak meg kell látnunk ezeket a momentumokat és energiát kell fordítanunk az utómunkára. Mert a fotózás nem az exponáló gomb lenyomásáról szól. A fényképészet a kreatív önmegvalósítás művészete.

Ha szeretnél több inspiráló történetet olvasni és több fotós tippet kapni, kattints a cikkekre. Ha pedig csatlakoznál a Klubhoz, jelentkezz ITT.

Kövesd a Te is lehetsz fotós! oldalt a Facebookon és az Instagramon is, ahol elsőként értesülhetsz a legfontosabb eseményeinkról és ahol láthatod a tagok munkáit is.