Áthúzott kör a fényképezőgépen: mit jelöl a fókuszsík?

A Szaturnuszhoz hasonló jel vonala a fókuszsík, pontosabban a film vagy a képérzékelő síkjának helyét jelzi a gépvázon belül.

Amikor fényképezünk, az objektívnek úgy kell összegyűjtenie és irányítania a fényt, hogy a témának az a része, amelyre fókuszálunk, éppen a film vagy a szenzor síkján rajzolódjon ki élesen. Fókuszáláskor ezért az objektív egy vagy több lencsetagjának helyzete változik. Régebbi objektíveknél ezt látványosan és néha fizikailag is érzékelhetjük, a modern belső élességállítású objektíveknél viszont kívülről akár semmi mozgást nem látunk.

A lényeg nem az, hogy az egész objektívet közelebb vagy távolabb mozgatjuk a gépváztól, hanem hogy az optikai rendszer úgy változik meg, hogy az éles kép éppen a szenzor síkjára essen.

És itt jön a kérdés: miért érdekelne bennünket, pontosan hol van a szenzor a gépvázon belül? A hétköznapi fotózás során általában egyáltalán nem érdekel. Makrózásnál azonban már egészen hasznos lehet.

Közelpont, fókuszsík és makró

Tegyük fel, hogy egy apró rovar szemét szeretnénk minél nagyobban lefényképezni. Közelebb és közelebb visszük hozzá a fényképezőgépet, és egy ideig valóban egyre nagyobb lesz a téma a képen. Egyszer azonban elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahonnan hiába megyünk még közelebb, az objektív már nem tud rá élességet állítani.

Ez az objektív minimális fókusztávolságának határa, amit közelpontnak hívunk. És itt kap szerepet az a bizonyos áthúzott kör.

Ha egy objektív adatlapján például 25 centiméteres minimális fókusztávolság szerepel, azt nem a frontlencsétől mérjük. A távolságot a fényképezőgép fókuszsíkjától, vagyis lényegében a szenzor síkjától kell mérni. Pontosan ezt a síkot mutatja a gépvázon a ⌽ jel vonala.

Érdemes azonban megismernünk egy másik fogalmat is: a munkatávolságot. Makrózás közben sokszor ez a hasznosabb adat. A munkatávolság nagyjából azt mondja meg, mekkora hely marad az objektív eleje és a lefényképezett téma között. Ez jóval kisebb lehet, mint az objektív adatlapján megadott minimális fókusztávolság.

Ez rovarfotózásnál különösen fontos. Nem mindegy, hogy egy pillangót húsz centiméterről vagy három centiméterről próbálunk lefényképezni. De tárgyfotónál is számít: nagyon kis munkatávolságnál maga az objektív is eltakarhatja a fényt.

Telefonos makrózásnál ugyanez a gyakorlati probléma jelentkezik, még ha a telefonon nem is találunk fókuszsíkjelölést. A beépített kamerák és a makró módok szintén csak egy bizonyos távolságtartományban képesek élességet állítani. Ha túl közel visszük a telefont, nem az autofókusz „romlik el”, egyszerűen átléptük az adott kamera minimális fókusztávolságát.

Mit jelent az 1:1 nagyítás?

Makrófotózásnál gyakran találkozunk az 1:1 leképezési aránnyal. Ez elsőre kicsit misztikusan hangzik, pedig egyszerű dolgot jelent. Ha egy 10 milliméteres tárgy 1:1 leképezés mellett kerül a szenzorra, akkor annak képe a szenzoron szintén 10 milliméteres lesz. Ezt nevezzük egyszeres, vagyis 1× leképezésnek.

A klasszikus makróobjektívek közül sok eléri az 1:1 arányt, de nem minden „macro” feliratú objektív képes erre, és az 1:1 nem a makrófotózás felső határa.

A fenti csigás képet például egy körülbelül 3 milliméteres apró csigáról készítettem nagyjából 2,5×-es leképezéssel. Ilyenkor a téma képe már a valós méretének két és félszeresében rajzolódik ki a szenzoron, tehát túl van a makró tartományon, egy nagyító objektívvel készült. Míg egy makró objektívnek huszonegykét centi a közelpontja, ezt a csigát kb 2-3 centiről fotóztam.

Ez továbbra is makrófotózás, csak már nagy nagyítású makróról, szupermakróról beszélünk.

Ilyen nagyításnál különösen látványossá válik a munkatávolság és a minimális fókusztávolság közötti különbség. A téma akár néhány centiméterre is lehet az objektív elejétől, miközben a fókuszsíktól mérve ennél lényegesen nagyobb a távolság.

Bázistávolság

Ha már megtaláltuk a fókuszsíkot, érdemes megtanulni még egy fogalmat, a bázistávolságot, más néven flange focal distance-et. Ez az objektívcsatlakozás, vagyis a bajonett illesztési síkja és a film vagy szenzor síkja közötti távolság.

A tükrös fényképezőgépeknél ennek viszonylag nagynak kellett lennie, hiszen az objektív és a film vagy szenzor között fizikailag el kellett férnie a felcsapódó tükörnek is. Jó példa erre a Nikon F rendszer. A Nikon DSLR-eknél a bajonett és a fókuszsík közötti távolság 46,5 mm. A Nikon Z tükör nélküli rendszerben viszont nincs ilyen tükör, ezért a bázistávolság mindössze 16 mm.

Ha egymás mellé teszünk egy Nikon DSLR-t és egy Nikon Z gépet, ezt szabad szemmel is sejteni lehet, a Z gépen a bajonett jóval közelebb kerülhet a szenzorhoz. A rövidebb bázistávolság lehetővé teszi a vékonyabb, így könnyebb  gépváz kialakítását, bár önmagában nem jelenti azt, hogy minden tükör nélküli fényképezőgép kisebb és könnyebb lesz egy DSLR-nél.

Miért érdekes ez az objektívek szempontjából?

A Nikon Z bajonett nemcsak közelebb van a szenzorhoz, hanem nagyobb is: belső átmérője 55 mm, miközben a korábbi Nikon F bajonetté körülbelül 44 mm.

A nagy bajonettátmérő és a rövid bázistávolság együtt nagyobb szabadságot ad az optikai tervezőknek. A Nikon is kifejezetten ezt emeli ki a Z rendszer egyik előnyeként: bizonyos objektíveknél a hátsó lencsetagokat közelebb lehet helyezni a szenzorhoz, és több lehetőség nyílik a fénysugarak útjának megtervezésére.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tükör nélküli rendszer minden objektívje automatikusan kisebb lesz. Van, amikor a rövid bázistávolság valóban segít kompakt objektívet készíteni, máskor a tervezők inkább a nagy fényerőt, a felbontást vagy az optikai hibák erősebb korrekcióját választják, és az eredmény akár nagyobb objektív is lehet.

Ezért láthatunk a tükör nélküli rendszerekben egészen apró objektíveket és tekintélyes méretű, fényerős konstrukciókat is.

A Nikon Z rendszer esetében tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy „kivették a tükröt, ezért minden kisebb lett”. A rövid, 16 milliméteres bázistávolság és az 55 milliméteres bajonett együtt egy új optikai tervezési lehetőséget adott a mérnökök kezébe. És mindez visszavezet bennünket ahhoz az apró áthúzott körhöz a gép tetején. Ha érdekel ennek a pontos magyarázata Atsushi Suzuki, a Nikon egyik mérnöke rajzokkal rajzokkal segít megérteni:

Legközelebb, amikor meglátod, már nem egy rejtélyes Szaturnuszt látsz benne. A vonala megmutatja, hol helyezkedik el az a sík, amelyen végül megszületik a kép.