Az angol év természetfotósa pályázat képei

A Wildlife Photographer of the Year nevű pályázatot 1965 óta rendezi meg a Londoni Természettudományi Múzeum és a BBC Widlife Magazine, mely az évek alatt a világ legnívósabb, természetfotósoknak kiírt pályázatává avanzsált. Szabály, hogy az állatokat csak természetes környezetükben szabad fényképezni.  Egy-egy évben úgy 50.000 kép érkezik a pályázatra, a zsűrinek ezek közül kell kiválasztania a legjobbakat. Nem kis munka…

A verseny abszolút profiknak fotósoknak szól. Gyakorlatilag nem lehet felvenni a versenyt a világ legnagyobb magazinjainak csillagászati költségvetéséből dolgozó fotósaival. Képzeld el, amikor egy ritka, rejtőzködő állatot a fotós 20-30 előre telepített, több milliós fényképezőgéppel kap lencsevégre. Belegondolni is rossz, hogy mi történne, ha Magyarországon egy 5-6 milliós gépet csak néhány percre hagynál magára 🙂

Ennek ellenére a magyar természetfotósok képei hosszú ideje szerepelnek díjazottak, kategória győztesek között, sőt volt már a versenynek magyar győztese is!!!

Az idei nyertes képek és a megtisztelő év természetfotósa cím tulajdonosa ugyan még nem ismert, de mivel hozzám nagyon közel áll a természetfotózás, az elképesztően szép fotók közül szeretnék néhányat megmutatni.

Peter Haygarth: Big cat and dog spat

A dél-afrikai KwaZulu-Natalban készült kép egy gepárd és egy falka vadkutya ritka találkozását örökíti meg, mivel mindkét fajból mára kb 7-7000 él már csak természetes élőhelyán.

A fotós a vadászó kutyákat követte, akik egy varacskosdisznót üldöztek, aki a kép készítésekor már elmenekült. A kutyák ekkor botlottak bele a nagymacskába. Eleinte nem voltak ilyen nagylegények, de amikor megérkezett a falka mind a 12 tagja, felbátorodtak és körbevették a megrémült, fújó gepárdot.

A fotós a nagy porfelhőben az ijedt gepárdra tekintetére koncentrált, aki végül szerencsésen el tudott menekülni.

Thomas P Peschak: Touching trust

A nyugat-mexikói Baja California öbölben a szürke bálna anyák és borjaik aktívan kapcsolatba lépnek az emberekkel. A kép a San Ignacio-lagúnában készült egy fiatal szürke bálnáról, aki egy hajóról benyúló kézhez úszik egy kis hátvakarászásért.

A lagúna egyike annak a háromnak, amely gyakorlatilag egy bálnamenhely, a szürke bálnák kulcsfontosságú téli szaporítóhelye, mivel a bálnavadászat a szürke bálnát is a kihalás szélére sodorta. A világörökség részét képező San Ignacio lagúnában a bálnák felügyelet mellett, korlátozottan, hajókról megfigyelhetőek. Néhány évvel ezelőtt a közösség egy hosszú csatát nyert, hogy megakadályozzon egy globális társaságot, amely sóüzemet akart építeni a lagúnában.

Eduardo Del Álamo: If penguins could fly

A pingvinek közül a víz alatt legjobb úszó a szamárpingvin, azonban itt esélye sem volt a leopárdfókával szemben.

A pingvinnek ugyan első alkalommal még sikerült megmenekülnie, de aztán egy negyedórás macska-egér játék kezdődött. A leopárdfóka félelmetes ragadozó, gyakorlatilag mindent megeszik a halaktól, pingvineken át a kisebb fókákig. Ráadásul a macskákhoz hasonlóan a leopárdfókák is hajlamosak a megölése előtt eljátszani az áldozatukkal.

Matthew Ware: Beach waste

Egy kép, ami bizonyítja, hogy nem a leopárdfóka a legvérengzőbb vadállat a természetben. Az állatok csak az életben maradásukhoz szükséges mértékben „pusztítják” a környezetüket, ellentétben velünk, emberekkel.

Egy alabamai homokos, napsütötte tengerpart, egy ócska strandszéket (szemét) és egy halászháló hurokba (szemét) gabalyodott és megfulladt atlanti fattyúteknős…

Minghui Yuan: The hair-net cocoon

Az eddigi képeket látván azt hihetnénk, hogy az igazán ütős képek elkészítéséhez exotikus helyekre kell utaznunk. Ez a selyemhernyó viszont a egy vécécsésze falán bábozódott be, itt szőtt finom hálóból selyemgubót magának. Na jó, valószínűleg egy képosztási panel fajanszán nem fogsz selyemhernyó bábot találni, de a kép jól illusztrálja, hogy jó szemmel egyszerű dolgokból is lehet nagyszerű kép.

A hajszerű kb 4 cm-es ketrec a ragadozó ellen védelmet biztosítja – persze azért ne gondoljunk itt vasrácsra. A lárva a gubóban selymet bocsát ki, és – ami a képen nem igazán látható – szinte láthatatlan szálakkal függeszti fel magát, hogy aztán bebábozódjon.

Jason Bantle: Lucky break

És a végére egy vidám kép: a Fordba csak a repedt szélvédőjén keresztül lehetett bejutni, mely lyuk mérete a mosómedvének pont elegendő, viszont túl szűk ahhoz, hogy  a prérifarkasok beférjen. Így az autó ideális hely egy mosómedve család számára, hogy a hátsó ülésen felnevelhesse öt bocsát.

A fotós több nyáron át járt vissza, és várt türelmesen, hogy a képet elkészíthesse.